Lugos és a Felső-Bega vidéke

Ahol a Temes és a Béga találkozik  

Lugos a kisrégió legrégebbi magyarlakta települése, elő írásos említése 1334-es. A főleg kisiparos lakosságú város jelentős fejlődésnek indult a századforduló körül. Kiemelkedő személyisége Jakabffy Elemér képviselő, lapszerkesztő, aki innen szerkesztette a két világháború között megjelenő Magyar Kisebbség folyóiratokat.  

Lugosi nagyszülei házában töltötte gyermekkora vakációit (az első világháború időszakában) Teller Ede, a nagy atomfizikus, aki szeretettel emlékezett vissza a temes-parti városban eltöltött hónapokra.

A régió többi magyarlakta helysége történelmi szempontból nézve igen fiatal, alig ütötték meg a 100 esztendőt. Jellemzőjük, hogy alig sikerült a friss telepeseknek kialakítanuk új falujukat, máris bekövetkezett a határ- és állammódosítás.  

Bunyaszekszárd, az 1960-70-es években elszigeteltsége miatt teljesen elnéptelenedett felső-begavölgyi magyar falu szétszóródott lakói 1994 óta minden nyáron megszervezik a bunyaszekszárdiak találkozóját. Az elsősorban Lugoson, Facsádon, Igazfalván és Temesváron élő bunyaiak egyesületet alakítottak, kopjafát állítottak a lebontott református templom helyén és gondozzák őseik sírját a nem létező falu temetőjében.

Szapáryfalva a Szapáry grófok nevét viseli. Első református lelkésze, Rácz Károly tudós történész volt, akit díszdoktorrá avatott egy holland egyetem.

Nagybodófalva dinnytermesztéséről híres település volt valaha, hisz a bodói dinnyének Bécsben is, Budán is keletje volt.